Galadriel verse
Hercegnő 2004.08.16. 09:22
Tünde és közös nyelven!
Navaer (Naergon Galadriel):
Ai! sui vall dannar lassath ne sûl, enninath arnediad sui rovail i-ngelaidh! Enninath gwanner sui yllath lint e-miruvor velui vi arbair athan Annûn, nu dely luin Elbereth, ias elenath thiliar na ‘lîr aer a rinui e-lam dín.
Si man aphannatha i ylf enni?
An si Thoniel, Elbereth orthant faun-chaim dín od Amon Uilos, a lonnath bain dadlemmin na lum; ar e thindor caeda môr erin falvath immen, a hîth toba i mirath Cirith Galad an-uir. Si gwannen Balannor, gwannen od Amrûn! Navaer! Le hirithach aen Valannor. Le hirithach aen. Navaer!
Ó! hullik a szélben az aranylevél, s a hosszú évek száma végtelen, mint a fákon az ágaké! Úgy húznak el a hosszú évek, mint a fürge réti szél nyugatnál is nyugatabbra a büszke termen át, ahol a kék boltozaton a csillagok is megremegnek Varda szent és ünnepélyes énekétől.
Most ki tölti újra a kupámat?
Mert Varda, a Tűz szítója, s Csillagkirálynő az örökfehér hegyekből, fölemelte felhőkezét, minden ösvény homályba fulladt; s a szürke földről sötétség kúszik közibénk a tajtékos habokon, s Calacyra drágaköveit köd fedi öröklétig. A keletről jöttek most elveszítik, elveszítik Valimart! Ég veletek! Ti talán meglelitek Valimart! Ég veletek!
|